Bőr és psziché

21. század, bizonyítékokon alapuló, nagy beteganyagon tesztelt, molekuláris szinten ható, igazoltan klinikailag kiváló gyógyszerek, betegünk mégsem gyógyul! Miért? Rossz a diagnózis? Rossz a terápia? A beteg nem tartja be az utasításainkat? Mi van, ha egyik sem igaz? Jó a diagnózis, megfelelő a terápia és a beteg hozzáállása, javulást mégsem látunk.

A választ a betegek egyediségében kell keresni. Induljunk újra a kályhától és ássunk mélyebbre. Szó szerint! Mélyebbre a bőrfelületnél.

Korunkban nem csak a tudomány eredményei vannak jelen, hanem stressz, szorongás, depresszió is. Hatással lehet-e ez a bőrünkre? Naná! Nézzük először laikusan. Vizsgaidőszak van – több a pattanásom, stresszes a munkahely – előjött megint az ekcémám, kimerültem – rosszabbodott a pikkelysömöröm.  Szinte evidenciák. Mi van e mögött tudományosan?

A tartós stressz, a szorongás, a levertség, a pánik több úton is hat a bőrre. Először is ezekre válaszként a test kortizol nevű hormont bocsát ki. Ennek hatására a vérerek kitágulnak, átjárhatóvá válnak, a bőr kipirosodik, megduzzad, azaz begyullad. A bőr felső rétegében található, immunitásunkban szerepet játszó Langerhans-sejtek száma csökken, a gyulladásos hízósejtek száma nő.

A csalánkiütés, a pikkelysömör, az ekcéma, az akne, a rosacea, seborrhoea, vagy a herpesz megjelenésében, illetve rosszabbodásában az emocionális trigger faktorok szerepe egyértelmű.

Egyes kórképekben azonban elsődlegesen pszichiátriai eltérés, kóros viselkedés okoz bőrtünetet. Ilyen a képzelt parazitózis (a beteg tévesen bogarak jelenlétét érzi a bőrében, melyeket kivakar), a hajtépésből illetve körömrágásból adódó hajhiány és körömfertőzés/deformitás. Ezekben az esetekben priméren nincs bőrpatológiai eltérés, a tüneteket a beteg produkálja.

Nehezen kezelhető, krónikus bőrbetegségek is vezethetnek pszichés tünetek megjelenéséhez, mint a súlyos pigmenthiányok (albinizmus, kiterjedt vitiligo), a veleszületett halbőrűség (icthyosis) illetve a daganatos betegségek.

Mi következik mindebből? Ne csak a bőrt kezeljük, hanem a teljes embert!

A kozmetikai- és gyógyszeripar a bőrtünetek gyors megszüntetésének lehetőségét sugallja. Mivel azonban ez gyakran irreális elvárás a betegek gyakran csalódnak. Keresik a „Gyógyszer- Grált”, a csodaszert, ami gyorsan és örökre tünetmentesíti őket. Ha ezt az egyik orvos nem tudja megadni, mennek a másikhoz. A kör nyilván ördögi: nem javul a bőrünk – fokozódik stressz – romlik a bőrtünetünk.

A bőrbetegségek oki kezelése hosszadalmasabb és több türelmet, aktív hozzáállást kíván. Orvostól és a pácienstől egyaránt.

Az orvos részéről a beteg részletes, nem szorosan csak a testi provokáló tényezőkre, hanem a lelki körülményekre is kiterjedő kérdezése segíti a folyamatot. Családi, munkahelyi, személyközti konfliktusok, kimerülés szerepet játszhatnak a tünetek kialakulásában, súlyosbodásában. Amennyiben orvos és páciens egyetértenek abban, hogy pszichés tényező a háttérben állhat, a probléma súlyosságától függően több megoldási módszer adódhat.

Elég lehet a család, vagy az orvos lelki támogatása, vagy akár hasonló betegségben szenvedő betegek önsegélyező csoportjához való csatlakozás. Fontos annak felismerése, amikor pszichológus vagy pszichiáter bevonása elengedhetetlen. A testi tünetek teljes megszűnéséhez általában hosszabb, feltáró jellegű folyamat vezet, de előfordulhat, hogy elegendő egy-egy rövid találkozás az életminőség javulásához, a jobb betegségmegéléshez. Krónikus bőrbetegséggel élőkre jellemző egyfajta túlérzékeny attitűd. Pszichoszomatikus betegekre, így a bőrbetegekre is jellemző a saját érzelmek felismerésének és kifejezésének zavara (szaknyelven alexitímia). Lelki problémáik testi tünetekben való szimbolikus megjelenítése segélykérésként értelmezhető.

A fenti esetekben leghatékonyabb a kezelés a bőrgyógyász és a pszichoterapeuta együttműködése mellett.